Home
Főoldal | Itt élünk | Bemutatkozás | Pártunkról | Videók | Írásaink | Beszámolók | Fotógaléria | Ajánló | Linkek | Írjon nekünk!

Aktuális Jobbik

Választási program





Fontos linkek





kecel.hu



Browse archives
« February 2018  
Mo Tu We Th Fr Sa Su
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28        


Mert hát, magyarok lehetünk egyenként, de lehetnénk egyek mind, magyarként. /Nyerges Attila/

Sun, 2012-01-15 15:07
Olcsó strandokhoz illő stílusban, szánalmas fröcsköléssel és csapkodással hívja fel magára a figyelmet a balliberális médiumok némelyike, miközben fuldokolnak az igazság tengerében.

Lassan eltelt egy nap a szombati EU ellenes tüntetés óta, melyre a Jobbik pártszimpátiától függetlenül hívta mindazokat a magyar polgárokat, akik hangot kívánnak és mernek is adni Barroso fenyegetésével és az EU „demokratikus” politikájával szembeni felháborodásuknak.
Beszámolók, videók és kommentek százai lepték el az újságokat, tv-s híradókat és természetesen az internetet. Lehetett itt olvasni, látni és hallani mindenféle ellen, pártoló és persze független tudósításokat. Valljuk be, ez így természetes. Nem vagyunk és soha nem is voltunk egyformák, nem vélekedünk és ítélünk azonosan, pláne nem ilyen nehezen behatárolható témában. De a kritikának, legyen az építő vagy ellenző jellege, meg kell tudni húzni a határokat, máskülönben az inkább vicc kategória, semmint értékelendő vélemény.

Sokat gondolkodtam tegnap óta, hogyan kezdjek hozzá a beszámolómnak, mert egy-két fent említett „vicces” cikk olvasata után egyre csak gyűjtöttem, mi mindent fogok megcáfolni, mi mindenre fogok reagálni. Végül letisztult a kép. Úgy döntöttem hű maradok magamhoz, és egyszerűen csak elmesélem amit tapasztaltam és láttam egy méterre a színpadtól 2012 január 14-en a Lövőház utcában.

Reggel Kecelről Kalocsára vezetett utunk első szakasza, ahol a Bajáról indult buszra többedmagunkkal szálltunk fel, hogy Budapestre induljunk. Felemelő érzés volt már csak az az egyszerű tény is, hogy vadidegen emberek mosolyogva, lelkesen köszöntötték egymást ’Adjon Isten!’-nel. Felhőtlen beszélgetésben, valóban közösségi hangulatban utaztunk a közös célért. Mikor megérkeztünk, a hivatalos kezdésig még fél óránk volt. Nyugodtan gombolkoztunk az ugyan napsütéses, de igen hideg, szeles időben. Eközben már többszáz ember haladt el mellettünk folyamatosan, kisebb csoportonként egy-egy ember vállán az adott község, falu vagy város jobbikos alapszervezeti zászlaja és nemzeti zászlók lobogásának kíséretében. A rendőrök rendezetten és nyugalomban biztosították a környéket, némelyikükkel még tisztességben össze is lehetett köszönni. Feszültség számomra meglepően cseppet sem volt tapasztalható még akkor sem, mikor a Magyar Nemzeti Gárda és az Új Magyar Gárda egyenruhás tagjai a helyszínre érkeztek. Ismét csak a saját meglepetésemre az utcában található üzlethelységek többsége nemcsak nyitva voltak, de soknál az eladók maguk is érdeklődve szemlélték az érkező tömeget. Kávézókban, sörözőkben forgalom volt, a várakozás idejében bárki megmelegedhetett egy pohár kávé vagy sör mellett.

Igyekeztünk a színpadhoz minél közelebb kerülni, így egy csokorra való bocsánat és elnézéstezés közepedte előreszlalomoztunk. Nagyjából 14:00-kor velünk egyvonalban két úr kibontotta és a magasba emelte a nemzeti lobogóikat. Az erős szélben hangos zászlólobogás robajával kibontakozott két, megközelítőleg 8 m2 -es óriás. Gyönyörű volt mind az Árpád-sávokat, mind pedig a piros-fehér-zöld színeket a fejünk felett látni, bár mókás élménynek bizonyult az is, mikor szélcsendben ezek a hatalmas leplek beborították közel 30-40 ember fejét. Körülöttünk ekkorra már teljesen besűrűsödött az embertömeg. A megkésett kezdés ellenére teljes nyugalom és rendezett fegyelem jellemezte az összegyűlteket annak ellenére, hogy egyértelműen hangot adtunk felháborodásunknak, mikor megtudtuk, a Tolna megyéből érkező buszt a rendőrök feltartották, és az azon utozók mindegyikét igazoltatták. Nem sajnáltuk az időnket, megvártunk mindenkit.
A zászlórengetegben - mely valóban tengernyi volt, mégis negyede annyi, mint az alattuk összgyűlt tömeg – énekelni a Magyar nemzet Himnuszát, leírhatatlan élmény. Hogy mit jelent egynek lenni magyarként?

Nem áll szándékomban részletezni a tüntetésen elhangzott beszédeket és eseményeket. Megtette azt sok más. Volt ki korrekt módon tudósított, s volt ki teljesen elferdítve fröcsögött mondvacsinált hazugságokat a tüntetésen megjelentekről és annak hangulatáról.
Aki úgy érzi attól, hogy újságírókat szégyenítő minőségben összedobált, hazug vagdalózások olvasásától Ő a jelenleg létező közös problémáink alól mentesül, hát téved. Attól, hogy művileg megrökönyödünk egy jelkép értékű zászlóégetésen - mellesleg emlékeztetnék mindenkit, nem egy nemzet zászlaját lobbantották aznap lángra – vagy attól, hogy dobálózunk Szálasi nevével, nácizunk, nyilasozunk és fasisztázunk, nem mentesülünk a minket együttesen fenyegető vész alól.
Zárásként engedtessék meg, hogy válszoljak az imént feltett kérdésemre. Magyarként egynek lenni azt az erőt jelenti, amit a szombaton egybegyűlt tömeg sugárzott. Azon bátor emberek szavait hallani, akik nem félnek őszintén szembeszállni egy magát legyőzhetetlennek beállított óriással. Elveszíteni az egyensúlyunkat egy felzaklatott, zsúfolt tömeg közepén egy virágágyás peremén álldogálva és tudni, hogy bizalommal támaszkodhatom meg bárki vállán, mert az szeretettel segít.

Én büszke vagyok magyarságom minden hungarikumára, s benne saját magam magyarságára. Büszke azokra a – kihangsúlyozom – jóval több mint kétezer emberre akik aznap eljöttek és azokra akik nem tudtak, de velünk egyet akarnak. Tenni azért, hogy egyáltalán ez a szó: „hungarikum”,- még jelenthessen valamit. Hogy majd a gyermekeim szemébe is könny szökhessen, mikor egy óriás nemzeti lobogóból a szél épp a feje fölött káprázatos tölcsért formál.


Üzenet

„Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...”
Ady Endre



Keressen minket az alábbi közösségi oldalakon!

Elérhetőségek
A Jobbik Keceli Szervezetének elérhetőségei:

Telefon:
 
06 (20) 570 92 44

E-mail cím:
kecel@jobbik.hu

Honlap:
 
http://kecel.jobbik.hu

Támogatás
Bankszámlaszámunk:
Jobbik Magyarországért Mozgalom
11705008-20485643

További információ