Home
Főoldal | Itt élünk | Bemutatkozás | Pártunkról | Videók | Írásaink | Beszámolók | Fotógaléria | Ajánló | Linkek | Írjon nekünk!

Aktuális Jobbik

Választási program





Fontos linkek





kecel.hu



Browse archives
« February 2018  
Mo Tu We Th Fr Sa Su
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28        


Mit is jelent egy Nagy-Magyarország jelkép?

Wed, 2007-12-05 21:47

Sokan nem értik, hogy miért is tartjuk mi, nemzeti érzésű magyarok fontosnak azt, hogy régmúlt történelmi emlékeinkre, dicsőséginkre emlékezzünk, onnan jelképeket merítve használjuk azt napjainkban is.

Egyik ilyen félreértés az Árpád-sávos zászló használatával kapcsolatban szokott felmerülni az emberekben, de emellett sokan a Nagy-Magyarorországot ábrázoló térképek, matricák használatát sem értik. Én most ez utóbbi jelentésével szeretnék foglalkozni, és azzal, hogy mi is lehet az oka annak, hogy manapság egyre többen használják ezt a jelképet.

A legnagyobb tévhit, amit sokan a média sulykolásának hatására elhisznek, az, hogy aki egy ilyen történelmi Magyarországot bármilyen formában használ, az teljes revíziót akar, a határok megváltoztatása a legfőbb célja, emellett persze szélsőséges, rasszista és miegymás. Ez azonban természetesen nem így van. Azzal hogy valaki felvállalja ezt a jelképet, mindösszesen annyit árul el magáról, hogy büszke a történelmünkre és érzékeny az elszakított nemzetrészeken élő testvéreink helyzetére, az átlagosnál szolidárisabb velük. Sajnos ma az átlagember – nem utolsósorban a Kádár-rendszer butításának vagy épp a túlzott liberalizmus "tanításainak" köszönhetően – egyáltalán nem foglalkozik a trianoni határon kívül rekedt magyarok ügyével. Kizárólag saját gondjaival, boldogulásával van elfoglalva, ami kis részben talán érthető is. Véleményem szerint azonban teljes egészében nem elfogadható ez az álláspont. Ugyanis azok az emberek, akik 1920. június 4-én egy másik ország állampolgárai lettek, nem tehettek sorsukról. És amiről a mai emberek zöme teljesen megfeledkezik, az az, hogy ők is juthattak volna erre a sorsra, ők is élhetnének ma valamelyik szomszédos országban. Örülhetünk, hogy mi szerencsések voltunk, és a lakóhelyünk éppen nem esett bele abba a közel 200.000 négyzetkilométerbe, amit elcsatoltak hazánktól. Emiatt azonban teljesen megfeledkezni a határon túli magyarokról óriási érzéketlenségről árulkodik. Márpedig a társadalmunk nagy része sajnos így jellemezhető leginkább.

Egy nemzetet a közös történelem, hagyományok, kultúra és nyelv mellett, a szolidaritás érzésének kell összekapcsolnia. Főképp olyan szituációkban szomorú ez utóbbi hiánya, amikor jelképes dolgokról van csupán szó. 2004. december 5-én márpedig minden politikai csatározás és valótlan információ ellenére egy jelképes dologról kellett volna véleményt mondania az országnak. Leegyszerűsítésnek tűnhet a kérdés kezelése, de mégis úgy gondolom, hogy mindösszesen arról kellett szavazni, hogy azon magyarok, akik már több, mint 80 éve egy másik ország fennhatósága alatt büszkén vállalják magyarságukat minden megalázottság ellenére, egy jelképes gesztusként megkapják azt a magyar állampolgárságot, amit a megkérdezésük nélkül vettek el tőlük. Sajnos azonban ez a kérdés is a nagypolitika rabja lett, a két nagy párt küzdelme teljesen elfedte a kérdés lényegét.

Sok esetben csak ilyen jelképes dolgokról kellene véleményt mondaniuk az embereknek a kisebbségi sorban élő magyarokkal kapcsolatban, azonban legtöbbször még ekkor sem állnak ki mellettük. Létezik azonban egy olyan rétege nemzetünknek, amelyik teljesen másképp áll hozzá ehhez a kérdéshez. Van olyan, aki személyes érintettségből, valaki neveltetésből adódóan, sokaknál teljesen megfoghatatlan, hogy mi az okozója, de egyvalami közös ebben a rétegben: ők az átlagosnál sokkal jobban érdeklődnek kisebbségi sorban élő nemzettársaink iránt, átérzik gondjaikat, ahol tudják, segítik őket. Ez a réteg az, akiről elmondható, hogy a kettős állampolgárság kérdése kapcsán nem számolgattak, hogy vajon tényleg két sörrel kevesebbet ihatnak-e havonta, ha az "igen" győz, hanem gondolkodás nélkül támogatták az ügyet. Ők azok, akik ha tehetik, ellátogatnak ezekre a gyönyörű helyekre, ha lehetőségük van, könyvgyűjtéssel, ruhagyűjtéssel, stb. támogatják őket, érdeklődnek az ott élő emberek sorsa iránt.

Összességében tehát ezekben az emberekben nagyobb a szolidaritás érzése, jobban át tudják érezni azt, hogy milyen lehetett végigélni magyarként az elmúlt 87 évet valamelyik szomszédos országban, és hogy mennyi szenvedést kellett elviselnie ezeknek az embereknek, csak azért, mert nem tagadták meg magyar mivoltukat. Ezt a réteget nem a gyűlölet, a felhalmozott sérelmek éltetik, tartják egyben, hanem egy dolog: az elszakított nemzetrészeken élő magyarokkal való szolidaritás, testvéri érzület.

Szerencsére egyre többen sorolhatók ebbe a rétegbe, egyre többen éreznek így, és ebből következően egyre többen használják ebből a megfontolásból a történelmi Magyarország jelképét. És azáltal, hogy a használják ezeket, nemcsak saját érzéseiket vállalják fel, hanem a hasonló gondolkodású embereknek is erőt adnak. Hisz nincs annál jobb érzés, mikor megpillantunk az utcán a másik emberen egy nemzeti kitűzőt, pólót, vagy épp egy karkötőt.

Összességében tehát próbáljuk meg minél több embernek felnyitni a szemét, hogy azok, akik fel mernek venni egy ilyen jelképpel ellátott ruhát, kitűzőt, nem olyanok, mint ahogy egyes médiumok szeretnék láttatni őket. Mi pedig, akik ebbe a rétegbe tartozunk, hordjunk bátran ilyen jelképeket, erősítsük egymásban azt az érzést, hogy sokan, sőt egyre többen vagyunk.


Üzenet

„Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...”
Ady Endre



Keressen minket az alábbi közösségi oldalakon!

Elérhetőségek
A Jobbik Keceli Szervezetének elérhetőségei:

Telefon:
 
06 (20) 570 92 44

E-mail cím:
kecel@jobbik.hu

Honlap:
 
http://kecel.jobbik.hu

Támogatás
Bankszámlaszámunk:
Jobbik Magyarországért Mozgalom
11705008-20485643

További információ